A beagle története

Eredete: Ősrég fajta, már a 3. századi krónikák is megemlítik a bretonok beagle-jét mint kiváló hajtókutyát. Közvetlen elődei a 18-19. században alakultak ki. Hosszabb-rövidebb üldözés során falkában száguldva hajtotta a vadat: elsősorban rókát és a nyulat. Természetesen az volt a törekvés, hogy a legszelídebb, a hatalmi rangsor iránt érzékelten egyedeket tenyésszék tovább, amelyek nem verekednek össze lépten-nyomon. Sokoldalú fajta, mivel tartása több szempontból is kielégítheti a gazda igényeit. Többirányú használatát nyugodt, kiegyensúlyozott természete, kitartása, kiváló orra, jó tájékozódóképessége, tanulékonysága teszi lehetõvé. Szívesen és gyorsan tanul, különösen, ha jutalmazzuk az elvégzett feladatokért.

Évszázadok során munkában edződött, igénytelen, ellenálló, szilárd szervezetű, végtelenül békés természetű. Ragaszkodó, játékos természete miatt napjainkban kedvencként tartják. Intelligens, jó idegzetû eb. Nagyon ellenálló a különbözõ hatásokkal szemben. Engedelmes, legendásan szelíd fajta. Otthon békésen tûri, hogy a gyerekek babázzanak vele, séta közben pedig õ mozgatja meg kutyatársait játékos rohangálásával. Nagysága, szilárd, betegségeknek ellenálló szervezete, emberekkel és állatokkal szemben egyaránt békés természete, gyermekek iránti odaadó szeretete révén vált az egyik legmegfelelõbb – akár lakótelepi lakásban tartható kedvenc kutyává.